Túszul ejtette Nyugat-Európát a bevándorlás. Vagy a saját ostobasága. Vagy mindkettő.
A kontinens olyan börtönbe került, ahol a csapdát a saját liberális ideológiája állította, az őrök pedig, akiknél a lakat kulcsa van: a gazdasági bevándorlók milliói. És így állhatott elő a pszichológiában Stockholm-szindrómaként közismert jelenség: Európa elkezdte szeretni fogvatartóját, holott józan ésszel azt hihetnénk: gyűlölnie kellene. Elég ha arra gondolunk, miként reagáltak a Nobel-díjas Kertész Imre gondolataira, aki Európa gyerekes és öngyilkos liberalizmusáról írt a népvándorlás kapcsán: "Európa érthetetlen módon a saját ellenségét imádja…"
Mára teljesen egyértelmű lett, hogy az elmúlt évtizedek hiteltelensége, hazugság-cunamija miatt az emberek megutálták a liberlizmust. Az eszme vesztett népszerűségéből, a szavazók elpártoltak tőlük. Világtémáik: a melegházasság, katolikus-ellenesség, a szabadságjogok, a kisebbségek, a munka vs. segélyezés mára teljesen elkoptak. Erodálódtak. Már senki nem hiszi – talán már maguk sem – hogy ezek lennének Európa és a szabad világ legfontosabb kérdései. Ha egészen világos akarok lenni, akkor a kutyát sem érdeklik, még magukat az érintetteket sem.
A homoszexuális emberek értelmesebbje már régóta inkább a magánéletével foglalkozik, a magamutogató prolikon kívül csak azok mennek el a felvonulásokra, akik eszközként használják őket. A kisebbségeknek már jó ideje egyszerűen nincs bőr a képükön többet kikövetelni, a szabadságjogok pedig adottak. Amikor a náci tömegmészáros Breivik politológiát hallgathat a börtönben, és néhány éven belül akár szabadlábra is kerülhet, akkor azon egyszerűen nincs mit követelni. Tessék szíves lenni átfáradni az óceán túlpartjára, a nagy példaképhez, ahol a mai napig él a halálbüntetés, sőt a rendőr szabadon lelőhet bárkit az utcán! Rögtön látszik a kontraszt.
A véleményvezéreknek tehát valamit tenniük kellett. A liberális és/vagy baloldali értelmiség lázasan kereste azt a témát, amivel még képes egyáltalán mozgósítani. Ezt vélték megtalálni a bevándorlásban. Az egekbe dícsérték az előnyeit, hogy ez fogja megoldani a népesedési problémákat, hogy özönlik majd a szorgalmas, olcsó és képzett munkaerő, mindenki orvos vagy informatikus, Európa pedig hamarosan ismét a tejjel-mézzel folyó Kánaán lesz.
Aztán jöttek a pofonok. Elég csak a Charly Hebdo elleni merényletre gondolni. Vagy az Iszlám Állam rémtetteire. Csak a vak nem látja, hogy itt bizony vannak kockázatok. Persze a liberális újságíró farkasfalka, megint segített: ahogy együtt üvöltve magasztalták a világtémákat és tiporták sárba a nekik ellentmondókat, most úgy emelték fel a bevándorlást és bagatellizálták a veszélyeit.
Csakhogy közben kiderült valami: muzulmánok erősebbek. Etnikai, vallás és kulturális állapotuk sokkal jobb mint Európáé. És ahogy tömegesség vált a jelenlétük azonnal konfliktusba is kerültek ’új hazájukkal’. Nem becsülik a vallástalan társadalmat, ahol nincs becsülete a családnak, ahol nem születnek gyerekek, ahol nincs rend, ahol a liberális a szemlélet (aminek egyébként az ittlétüket is köszönhetik) – ahol nincs erő.
Szerencsére a Stockholm-szindrómának van egy ellenpárja is: a Lima-szindróma, amikor a fogvatartó azonosul a rabbal. Még nem késő, de ehhez le kell zárni a határokat és világossá kell tenni a szabályokat. Itt mi vagyunk otthon és kéretik ehhez alkalmazkodni!
